Tegnap sikeresen megszabtam a lábfejem edzésen, azóta sántítok, remekül festek... futni szinte nem is tudok. Nem baj, túlélem, gondoltam.

Erre az előbb mikor Bujbi mondja vigyázzak már magamra, sikerült olyan ügyesen belerúgnom az asztalba, hogy felállt a körmöm és szépen elkezdett csöpögni belőle a vér... Hát persze. Ennek így kell történnie.

Most jól mutatok, szép dunckötés a lábfejemen, meg egy jópofa kötés a nagyujjamon...
Boldog vagyok!!! És irónikus is.

… úgy lennék férfi. Komolyan. Lehet az eheti események friss élményei mondatják velem ezt. De gondoljatok bele.
Ott vagy ugye a menstruáció. A havi áldás, amit általában minden nőt nehezen érint. Egyszer minden férfinak át kellene élnie. Szívből kívánom.
A szülés. Még nem szültem, de egy kis fogalmam talán van. Megnő a hasatok a legjobb esetben, ha nincs szerencséd mindened, meg az a fájdalom sem hiszem, hogy kellemes.
És akkor elérkeztünk ahhoz az eseményhez, ami az egész posztot ihlette. A nőgyógyász.
Volt szerencsém megint meglátogatni azt a kedves fess öregembert… Amikor azt hitték az okos orvosok, hogy vakbélgyulladásom van akkor küldtek el, de az az SZTK-ban volt és egy kellemes fiatal doki volt, és negyed ennyire nem éreztem kínosnak stb. A dolog ugye már ott rém ciki hogy egy idegen ember előtt flangálsz punciban, az meg brutál hogy felülsz elé szétterpesztett lábbal. A vizsgálat sem kellemes ugye, és a hab a tortán az az összeg, amit leperkálsz neki. 7 percet voltam benn, 7-et abból a vizsgálat tartott 2 percig és fizettem 10ezret… 33 betege volt délelőtt. Lehet szakmát tévesztettem. Bár…
Bocsi fiúk, de ezt le kellett írnom.

Nah igen, mostanában eléggé antiszociális vagyok. Lehet az idő ez a sötétség vagy a sok edzés, de az is elképzelhető, hogy simán emberundorom van.
Valamelyik reggel épp súlyemelés volt, a rádiódoboz mondja be az aznapi horoszkópot, odaér hozzám: a rák ma jókedvűen ébred, nagy lendülettel megy munkába, ma szinte mindennek örül… Ekkor született meg a hét beszólása, miszerint én egy antiszocrák vagyok.
Miért is? Olyan dolgok idegesítenek, amiket eddig simán elviseltem. Tegnap, amikor étteremben voltunk Tibi-vel a pasinak kilógott a mellszőre az ingből, ami szerinte az egész étteremben csak engem zavar, vagy mondjuk ha nőnél sört látok az fujj, továbbá hányingert kapok ha társaságban büfögnek egy vacsoraasztalnál, vagy a butaság amivel egy-két embert megáldottak jah és a kedvencem a kollektív vihogás.
De volt egy remek estém, elvittek vacsorázni, utána meg együttalvásosdi is volt. Ez kicsit feldobott.
Már csak a nap süssön ki, hogy az antiszocrák visszabújjon a páncéljába…