2009. március archívuma

ennyi...

2009. március 25., 19:26, sport kategória, 2 komment

Igazából volt egy hosszabb változata a bejegyzésnek. De fölösleges. A jobb bokámban fáradásos törés van. Így jártam. Ennyi, ez a hajó is elúszott...

Throwingskins

2009. március 22., 22:10, sport, barátosdi kategória, 2 komment



Adott ez a kép, amit a mi Benjaminunk alkotott, szerintem teljesen véletlen, mert még élesnek se éles, de van ez az érzés amikor ránézek erre a képre, nem tudom megfogalmazni, de mindenképp pozitív.
Megint előnytelen mindenkiről (na jó talán Kristófka huncutkodik), de mégis annyira bejön.
Amúgy aki nem ismerné a narancskabátos személyt, ő a Maca, az új edzőnk.
Szóval gondoltam megmutatom nektek, a jelenlegi kedvenc képem.

No kukker...

2009. március 20., 19:44, shopping kategória, 0 komment

Ahogy minden évben eddig, megint előjött, hogy Ivettnek szemüveg kell, nézzük meg a szemét hátha rossz...
Katival elmentünk a Beához aki nem más mint az optometrista, hogy megvizsgálja a szemem. Mint eddig mindig kiderült a szemeimnek semmi baja, illetve a jobbnak talán szüksége lenne egy 0.25-ösre, de azt tanácsolták ne erőltessem, mert csak rosszabb lesz.
Azért természetesen felpróbáltam pár szemüveget, na jó kb. az Ofotért árukészletének 70%-át, de a nőiek nem jöttek be, egy férfi gucci..., de azt mondták ne vegyek, mert csak a elrontja a látásom, pedig nekem bejön ez a titkárnős beütése a fejemnek... Talán jövőre.

Addig meg ott a nyár, és épp itt az ideje egy új nyári napszemüvegnek. Talán egy aviátor... azokba szerelmes vagyok.

Egy élmény volt...

2009. március 17., 20:05, sport kategória, 2 komment



... ezzel az ujjal ma kalapácsot dobni, főleg, hogy a bal kezemen van. Aki látott dobni az tudja, hogy a bal kezünkkel fogjuk a fogantyút, majd a jobbal rá. Felemelő érzés volt. Tudtam, hogy nem szabad kosaraznunk. :] /mobilképért bocsi/

Fotózás @ Pest

2009. március 16., 21:50, barátosdi kategória, 3 komment

A mai nap Pesten jártunk...

Katit fotózták egy magazinba. Még jó, hogy ezt nem hagyhattam ki. Én vezettem fel, és életemben először benn a pesti forgalomban is. Juhuu, mi. Ügyes lányok vagyunk, hamar odataláltunk, pedig fél óra csúszással indultunk...

Történetesen a Rakparton egy régi építésű ház, nagyon vad volt, 5. emelet, iszonyat durva kilátás minden. Kapásból a fotós srác fogadott, Kovalovszky Dániel, aki mellesleg szimpatikus, kedves, aranyos... volt. Azt hitte én leszek akit fényképezni fognak, mert a kalapács nálam volt és a Kati még messze járt, mert ugye nem száll liftbe, de elcsesztem mert a saját nevemen mutatkoztam be... Majd legközelebb.

Katit szépen kisminkelték, csináltak egy rakat képet. Jó volt élőben látni, hogy zajlik egy ilyen magazinfotózás, hogy dolgozik egy profi, milyen gondolatai vannak, mennyivel másképp látja a dolgokat mint mások...

De persze, nem csak a fotózás meg a sminkelés volt az ami tetszett, hanem a ruhák amiket a stylist hozott. Volt minden nanushka pulcsik, cavalli órák, iszonyat durva adidas cipők. Szóval én az egyik ámulatból estem a másikba.

2 óra alatt végeztünk is, egyből indulás Győrbe, ahol Árkádoztunk kicsit, felmentünk Ildimhez csacsogni, majd haza.

Személy szerint, nagyon imádtam ezt a napot, láttam jó dolgokat, ismerkedtem emberekkel, tanultam pár sminkelési trükköt, és nem mellékesen megállás nélkül járt a szánk az autóban, énekeltünk, teljesen jól éreztük magunkat. Jah majd elfelejtettem, lassan már mi is elhisszük, hogy hasonlítunk, ugye kedves nővérkém...? :]

Nem az enyém...

2009. március 15., 22:23, sport, barátosdi kategória, [ nem kommentelhető ]

Eddig is tudtam, de most már teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a kosárlabda nem az én sportom. Micsoda hülyeség komolyan... :]

Inkább röpizzünk, vagy kézizzünk. Hm? :] Vagy tudod mit? Dobjunk kalapácsot... :**

How I met your mother

2009. március 14., 12:52, sorozat kategória, 5 komment



A történet 2030-ban kezdődik, Ted a gyerekeinek mesél arról, hogyan ismerte meg az anyjukat. Ezeket az emlékeket látjuk mi, és ebből tudhatjuk meg hogyan alakul az élete, hogyan jut el a nagy Ő-ig.

Ezen a héten kezdtem, az első évad kissé nyögvenyelős volt, de a színvonal egyre emelkedett és azt vettem észre a második évad elején, hogy imádom őket.
Erősen Jóbarátok beütése van, de azt természetesen nem múlja felül (semmi), de aki őket szerette, ezekben a srácokban sem fog csalódni.

Az első 3 évadot magyarul néztem, de a negyediket már angolul (kinn most ment le a 16. rész), és azt kell, hogy mondjam, angolul ezerszer élvezhetőbb, mint minden más persze.

Tipikusan az a sorozat, amiről másnap is beszélsz, aminek a poénjait átveszed... És nem utolsó sorban Barney...
"Awe… wait for it …some!!"

Mert ma csütörtök van...

2009. március 12., 18:39, blog kategória, [ nem kommentelhető ]



Túl sokan vagytok ördögök. :] De én jó vagyok...