Na igen, megint egó.
Megyek be a suliba, és elkap a biztonsági őr, hogy ő biza ismer engem.
Meglepődöttség, zavart arc, hát ne tessék már haragudni de én nem.
Nem, nem személyesen hangzott a válasz, mondjam már meg a nevem. Iván Ivett, kérem szépen. Hát tudtam, a kalapácsvető, már rég olvastam rólad, mi van veled. Zavarodott arc megint, a válasz a szokásos, betegség…
A bácsi aki mellesleg Kornél és tegezzem csak nyugodtan, majdnem jobban tudta az eredményeim mint én, de szinte mindenkiét. Fejből levágta, a legjobb 10 női illetve férfi kalapácsvetőt, a világcsúcsokat…

Olyan jó tudni, hogy vannak még emberek akik szeretik a sportot és a sportolókat...

A templomi esküvőn nincsen "Csókold meg a feleséged"?

Gyerekek, ez a mai nap….
Hát őszintén szólva szarul indult. Fogfájás esete még mindig fenn forog. Edzésen eléggé dekoncentrált voltam, a dobás nem ment, és fájás van.

Itthon nyügösködtem egy sort. Majd csöngettek, beengedem az illetőt, majd bekopog kezembe nyom egy csokrot és közli, hogy ő biza egy virágfutár és ezt én kaptam. Mosolyogtam mint egy tejbetök (ez miért is mondjuk, tényleg mosolyog a tejben a tök??). Keresem a kiskártyát vajon ki küldte (mintha nem lett volna nyilvánvaló), de azon a boldog névnapon kívül semmi más nem taláható. De persze, hogy Ő. Teljesen nyilvánvaló. Milyen kedves (mosolyog). Ilyenkor úgy szeretem…. Máskor is, de ilyenkor mégjobban.
Aztán anyuéktól is kaptam, szóval most itt illatoznak mellettem, holnap majd lesz kép is.

Ésésés délután kaptam a hívást, hogy megérkeztek a cipők. Váó,éljen. Kocsiba is pattantam elmentem értük. Most itt örülök, mindenkiének és ők is örülnek nekem. :)
Azért a DHL-ben tudták, hogy a névnapomon kell szállítani…

Mosolyog még mindig, tartósan…

Kukucs. :]
Segítek, Ivett vagyok, ha már nem emlékeznétek rám, amit nem is csodálok, mert nagyon rossz gazdája vagyok a blogomnak. Bocsássátok meg nekem, de szinte semmit nem ülök itt, most, hogy Tibi nincsen itthon.

Amúgy minden ok, megvagyok leszámítva, hogy gyökérkezelésre járok mától. Auuuuu
Pofásan zsibbad még mindig a szám, a nyelvem, a piercinget ki is vettem mert nem éreztem semmitse. Szerdán megint megyek. Még jó, hogy ismerős a doki, így könnyebb, mert tudjátok, a hideg kiráz minden fehérköpenyestől (tényleg Gábor nem is hord olyat).

Ígérem, jelentkezem gyakrabban, próbálok értelmes-érdekes témákról blogolni, mert mindig történik valami, csak lusta vagyok leírni.

Ennyit szerettem volna, köszönöm.